De mi van akkor, ha nem a gyerekünkkel van a baj, hanem az elvárásainkkal?

A társadalom azt sugallja, hogy az éjszakai ébredés a „csecsemők dolga”, és egy totyogónak már tudnia kellene egyhuzamban aludni. Ezzel szemben a valóság az, hogy az éjszakai ébredések 2-3 éves korig (vagy tovább is) teljesen normálisak lehetnek. Ez nem azért van, mert szülőként „rossz szokásokat” alakítottunk ki, hanem mert a totyogókor az emberi fejlődés egyik legintenzívebb időszaka.

A kognitív „robbanás”

Ebben az életkorban a gyermekek agya hihetetlen sebességgel fejlődik. Kezdenek összefüggéseket érteni, fejlődik a beszédük, és megjelenik az én-tudat. Ez a hatalmas mentális munka nem áll le éjszaka sem. Az agyuk alvás közben dolgozza fel az új információkat, ami gyakori felszínes alváshoz és ébredésekhez vezethet.

A szeparációs szorongás csúcsa

Sokan azt hiszik, a szeparációs szorongás az első életévben lecseng, de jó, ha tudjuk, hogy 18 hónapos kor körül érkezik egy újabb, gyakran intenzívebb hullám. Nem is beszélve az intézménykezdéshez vagy egy kistestvér születéséhez kapcsolódó változásokról. A totyogó már pontosan tudja, hogy ha becsukod az ajtót, te egy másik szobában vagy. Az éjszakai ébredés nála nem manipuláció, hanem egyfajta „biztonsági ellenőrzés”: Itt vagy még? Számíthatok rád?

Fizikai változások és fogzás

A rágófogak megjelenése sokkal fájdalmasabb lehet, mint az első metszőfogaké. Emellett a motoros fejlődés (futás, mászás, ugrálás) miatt a gyermekek teste éjszaka is „gyakorol”, ami gyakori mocorgáshoz és ébredéshez vezet.

Miért lehet félrevezető az alvástréning ígérete?

Amikor a szülők kimerültek, a piac azonnal kínálja az alvástréning különböző formáit. Bár ezek rövid távon eredményt hozhatnak a gyermek „elcsendesítésével”, valójában nem tanítják meg a gyermeket aludni – csupán megtanulja, hogy hiába jelez, nem érkezik válasz.

Az alvástréning során alkalmazott módszerek (például a kontrollált sírás) célja az, hogy a gyermek abbahagyja a jelzést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ébred fel, csupán megtanulja, hogy a segítségkérésére nem érkezik válasz. Ezzel szemben a válaszkész attitűd a biztonságos kötődést erősíti, ami hosszú távon a valóban nyugodt alvás alapfeltétele.

Hogyan támogathatjuk a totyogók alvását?

Ahelyett, hogy gyerkőcünket próbálnánk „megjavítani”, érdemes a környezeten és a nappali rutinon változtatni:

• Szenzoros szükségletek kielégítése: Biztosítsunk rengeteg ingerforrást napközben: friss levegőt, sok-sok testmozgást, különböző textúrákat, társas érintkezést. Ha az „ingeréhségét” nappal kielégítjük, az idegrendszer könnyebben hangolódik az alvásra.
• Alvási nyomás növelése: Ne ragaszkodjunk a túl korai lefektetéshez, ha a gyerkőcünk nem mutatja az álmosság jeleit. A biológiai alvásigény egyénenként eltérő.
• A szülői közelség elfogadása: Ha elfogadjuk, hogy a totyogónknak szüksége van a közelségünkre a megnyugváshoz, csökken bennünk a feszültség, ami paradox módon az egész család alvását nyugodtabbá teszi.

Hogyan tovább?

Tudjuk, hogy az elmélet (miszerint ez „normális”) nem segít a hajnali 3-as kimerültségen. De van középút az éjszakázás és a sírni hagyós alvástréning között!

Ha szeretnél mélyebbre ásni és gyakorlatias, válaszkész eszközöket kapni, várunk a Totyogók alvása workshopunkon!

Mit tanulunk a workshopon?

• Miért „romlik el” az alvás bizonyos életkorokban, helyzetekben? Megértjük a biológiai hátteret.
• Nappali alvások és átállások: Hogyan kezeljük, ha elmarad a délutáni alvás?
• Éjszakai elválasztás: Hogyan csökkentsük az ébredések számát szelíden, a kötődés sérülése nélkül?
• Szenzoros igények: Hogyan segíthet a napközbeni ingerek optimalizálása a jobb éjszakákért?

A workshopunkon nem tréningmódszereket tanítunk, hanem segítünk megérteni a gyermeked egyéni igényeit, hogy az esték újra a békés kapcsolódásról szólhassanak.

Kattints ide és jelentkezz a Totyogók alvása workshopra!

Sok szülő érzi úgy, hogy az esti (és kisebbeknél a délutáni) altatás valamiért újra és újra elakad. Gyerkőcünk fáradtnak tűnik, mégsem tud megnyugodni, tiltakozik az elalvás ellen, vagy csak hosszú idő után, sok segítséggel alszik el. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy „rosszul csinálunk valamit”, pedig az altatási nehézségek mögött nagyon gyakran érthető, fejlődésből fakadó okok állnak.

Az alvás nem egy gomb, amit megnyomunk – pedig milyen jó lenne! – hanem egy befelé fordult, nyugodt idegrendszeri állapot.

Nézzük, mi minden állhat a háttérben, amikor nem tudunk elaltatni egy babát, kisgyereket!

Amikor még nincs meg az alváshoz szükséges „készenlét”

Az egyik leggyakoribb ok az, hogy még nem épült fel megfelelő mértékben az alvásnyomás. Ha a gyermeket túl korán próbáljuk elaltatni, a teste és idegrendszere egyszerűen nincs még készen az alvásra. Ilyenkor gyakori a forgolódás, tiltakozás, felpörgés – nem azért, mert nem akar aludni, hanem mert biológiailag még nem tud.

Ez különösen gyakran fordul elő akkor, amikor az órához vagy egy merev napirendhez igazítjuk az altatást, és kevésbé figyelünk a gyermek aktuális jelzéseire. Az ásítás, a tekintet elrévedése, a mozgás lassulása sokkal megbízhatóbb kapaszkodók, mint egy előre meghatározott időpont. Emellett az alvásnyomás nem „csak” időzítés kérdése: kulcsfontosságú az is, hogy milyen és mennyi aktivitás történt az adott ébrenléti ablakban és az egész napban!

Érzelmileg terhelt időszakokban az alvás is sérülékenyebb

A kisgyermekek idegrendszere rendkívül érzékenyen reagál a változásokra. Bölcsőde- vagy óvodakezdés, kistestvér születése, költözés, hosszabb távollét – ezek mind olyan helyzetek, amelyek átmenetileg megingathatják a biztonságérzetet. Ilyenkor teljesen természetes, ha az elalvás nehezebbé válik, vagy a gyermek több közelséget igényel az altatáshoz és az alváshoz.

Az alvás ebben az értelemben nem „romlik el”, hanem jelzi, hogy a gyermeknek több támogatásra van szüksége az érzelmi feldolgozáshoz.

A szeparáció az esti órákban különösen nehéz lehet

Az elalvás egyben elválás is: elválás az ébrenléttől, a kapcsolódástól, a szülő aktív jelenlététől. Sok gyermek számára ez feszültséget kelt, különösen azokban az életkorokban, amikor a szeparációs szorongás természetes fejlődési szakasz.

Ilyenkor gyakran nem az altatás „technikáján” múlik a nehézség, hanem azon, hogy a gyermek idegrendszere mennyire érzi magát biztonságban az elengedéshez. A közelség, a kiszámíthatóság és a lassú átmenetek ilyenkor kulcsszerepet kapnak.

És ezt még tovább árnyalja gyermekünk temperamentuma is, hiszen:

Nem minden altatási módszer illik minden gyermekhez

Gyakran találkozunk olyan elvárásokkal, amelyek nem feltétlenül reálisak az adott életkorban vagy temperamentumnál. Vannak gyerekek, akiknek hosszabb ideig van szükségük testi közelségre, segítségre az elalváshoz – ez nem „rossz szokás”, hanem idegrendszeri sajátosság.

Az elalvás képessége fokozatosan érik, és nem gyorsítható fel különféle „egy kaptafára épülő” módszerekkel. Amikor az altatás túl nagy elvárást támaszt a gyermek aktuális fejlettségéhez képest, az gyakran ellenállást és feszültséget szül.

A szülő állapota is része az altatásnak

A gyermek idegrendszere a szülő idegrendszeréhez igazodik. Ha a felnőtt feszült, siet, vagy belül már a „vajon ma sikerül-e?” kérdéssel érkezik meg az altatáshoz, azt a gyermek nagyon pontosan érzékeli. Ez nem hibáztatás – hanem fontos felismerés. 100-ból 99 szülő (eskü 1 valaki mondta, hogy a férje sosem…) feszültté válik a végeláthatatlan altatásoktól, úgyhogy mi veled vagyunk!

Az altatás nemcsak a gyermek megnyugvásáról szól, hanem a kapcsolódás minőségéről is.

Amikor félreértelmezzük a jelzéseket

Kisebb babáknál gyakori, hogy babánk máshoz kapcsolódó jelzéseit már alvásjelként értelmezzük, pedig a gyermeknek még egy kis aktív feldolgozásra lenne szüksége. Ilyenkor az altatás inkább megakasztja, mint segíti a megnyugvást. Például nagyon gyakori, hogy babánk csak unatkozik, szeretne mást csinálni, mi pedig altatni kezdjük… Csoda, ha elkezd tiltakozni?

A túl szigorú struktúra sokszor többet árt, mint használ

A napirend fontos kapaszkodó lehet, de ha nem hagy teret az egyéni különbségeknek és a mindennapi változásoknak, könnyen – elsősorban belső – konfliktusforrássá válik. Ráadásul nemcsak a különböző gyerekek között lehetnek jelentős eltérések! Egyazon gyermeknek is változhatnak az ébrenléti ablakai a különböző napokon (és egy adott napon belül is).

Ha szeretnéd érteni, mi zajlik a háttérben

Az altatási nehézségek ritkán oldhatók meg egyetlen tanáccsal. Sokkal inkább arról van szó, hogy megértsük a gyermekünk jelzéseit, idegrendszeri működését és azt, hogyan tudunk ehhez kapcsolódni.

A Gyakori nehézségek workshopon ezekkel a helyzetekkel is foglalkozunk:
– miért nehéz az elalvás bizonyos élethelyzetekben
– mit jelez az ellenállás, a sírás vagy az esti felpörgés
– és hogyan lehet az altatást kevésbé küzdelmessé tenni, anélkül hogy a gyermek szükségletei sérülnének

A workshop részleteit itt találod:
https://altassvalaszkeszen.hu/termek/gyakori-nehezsegek-workshop/

Az ünnepi időszakot gyakran az öröm, a meghittség és a közös élmények időszakaként képzeljük el. A valóság azonban sok család számára jóval összetettebb. A készülődés, a szervezés, a ritkábban látott rokonokkal töltött idő, valamint a megszokottnál jóval több inger egyaránt megemeli a gyerekek – és a szülők arousal szintjét.

Az arousal szint az éberség, készenlét és idegrendszeri aktivitás szintje. Ha ez a szint túl magas, a test „riasztott” üzemmódban marad, ami megnehezíti a lecsendesedést és az elalvást.

Miért nehezebb az ünnepek alatt az alvás?

1. Fokozott feszültség – a szülőknél is
A készülődés, a határidők és az elvárások növelik a szülői stresszt. Mivel a gyerekek rendkívül érzékenyek a környezet érzelmi légkörére, a szülői „kapkodás” és rejtett feszültség könnyen átgyűrűzik hozzájuk. Ez már önmagában megemeli az idegrendszer készenléti szintjét, ami nehezíti a megnyugvást.

2. Sok ismeretlen helyzet és ember
Ritkán látott rokonok, új terek, új szabályok, idegen környezetben töltött napok – mindez rengeteg feldolgoznivaló információt jelent a gyerek idegrendszerének. Az ismeretlenség bizonytalanságot kelthet, ami tovább fokozza az éberséget.

3. Túl sok inger
A bevásárlóközpontok tömege, hangja, fényei, a karácsonyi vásárok és programok sokszor túlingerlőek. A gyerekek idegrendszere ilyenkor extrán aktív, ami megnehezíti az esti „visszaváltást” egy nyugodtabb, befelé forduló állapotba, amely az alváshoz szükséges.

4. Izgalom és pozitív feszültség
A várakozás, a meglepetések és az ünnep körüli izgalom természetes és örömteli élmény, ugyanakkor idegrendszeri szinten ez is emeli a készenlétet. Az öröm is lehet intenzív inger, amely lassítja az elalvást.

5. Szokatlan alvási környezet
Utazás, vendégség, idegen szobák vagy ágyak – mindez megzavarhatja a megszokott alvási rutint. A gyerekek gyakran lassabban alkalmazkodnak az új körülményekhez, ezért több idő kell a megnyugváshoz.

Fontos hangsúlyozni: a fenti hatások intenzitása nagymértékben függ a gyerek temperamentumától és egyéni feldolgozási profiljától. Van, aki rugalmasabb, mások érzékenyebben reagálnak a változásokra.

Milyen stratégiák segíthetnek?

Plusz pihenőidők beiktatása
Rövid csendespihenők segítik az idegrendszert a sok inger feldolgozásában.

A programok minimalizálása
A túl sok élmény és feladat kimeríti a gyerekeket. Kevesebb programmal a nap nyugodtabb és kiszámíthatóbb marad.

Reális elvárások
Érdemes elfogadni, hogy ünnepi időszakban nem működik minden ugyanúgy, mint a hétköznapokban. Ez csökkenti a szülői stresszt is.

Alvás az utazás során
Autóban, hordozóban vagy babakocsiban történő alvás jó kiegészítő lehet, ha a napot másképp nem lehet megfelelően strukturálni.

Halk zene vagy organikus hangok
Ezek segíthetnek szigetelni a környezeti zajokat és támogatják a belső lelassulást.

Újrakapcsolódás egy csendesebb térben
Néha néhány perc félrevonulás elég ahhoz, hogy a gyerek visszatérjen a saját ritmusához. Ölelés, testkontaktus, bújás, ringatás – az érintés nagyon erős állapotszabályozó hatással bír, segít visszahozni a biztonságérzetet.

Fizikai szükségletek ellenőrzése
Éhség, szomjúság, kényelmetlenség – apróságnak tűnhetnek, de nagyon is befolyásolják a nap végi megnyugvást. És bizony az ünnepi pörgésben sokkal hamarabb elfeledkezhetünk az egyébként teljesen egyértelmű szükségletekről (a sajátunkról is!).

Szülői önszabályozás
Amikor a szülő saját belső tempóját is rendezni tudja, a gyerek is könnyebben hangolódik erre a kiegyensúlyozottságra.

Nagyobb gyerekeknek tematikus könyvek
Segíthetnek előre felkészülni az ünnepi helyzetekre, csökkentve a bizonytalanságot.

Érzelmek elfogadása
Az ünnepek intenzívek lehetnek: örömteliek, de olykor fárasztóak vagy túlterhelők. Ha a gyerek azt érzi, hogy mindez rendben van, könnyebben megnyugszik.

Az ünnepek alatt mi is pihenünk, workshopot nem tartunk, de kurzusainkat kedvezményesen eléred itt.

A szoptatás több, mint táplálás

A szoptatás nemcsak fizikai szükségleteket elégít ki – sokkal többet jelent puszta evésnél. Megnyugtatás, vigasztalás, biztonságérzet forrása is. Egy kisgyermek életében, akinek egyszerre kell megszoknia egy teljesen új környezetet, idegen felnőtteket és gyerekeket, a megszokott otthoni minta, így a szoptatás is stabil kapaszkodót jelenthet.

Amikor hazaérkeztek egy hosszú nap után, a szopizás segít újra kapcsolódni egymáshoz – anyának és gyermekének egyaránt. Ez különösen fontos lehet a beszoktatás időszakában, ami sok gyereknek és szülőnek is (és ez teljesen rendben van, ha így érzed!) érzelmileg megterhelő lehet.

Az anyatej nagyobb gyermeknél is értékes

Sokan gondolják, hogy „nagy gyereknek” már nincs szüksége anyatejre, pedig ez tévhit. A szoptatás nemcsak lelki biztonságot ad, hanem immunológiai védelmet is nyújt: az anyatej összetétele a gyermek igényeihez igazodik, és még a nagyobbaknál is segít megelőzni vagy gyorsabban átvészelni a fertőzéseket. Ez különösen jól jöhet, amikor a bölcsődés közösségben sok új kórokozóval találkozik a kicsi. Így a szoptatás szó szerint is erősíti őt ebben az időszakban.

Az éjszakai szoptatás is gyakoribb lehet

Gyakran előfordul, hogy a bölcsődés vagy óvodás gyermek éjjel többször szeretne szopizni. Ez nem „visszalépés”, hanem teljesen természetes reakció: nappal kevesebb alkalma van anyával lenni, ezért éjjel próbálja bepótolni a közelséget és megnyugvást (kisebb gyerkőcnél pedig a napi tápanyagbevitel jelentős részét is képezheti még az anyatej!). Ha ez nehézséget okoz, érdemes átgondolni, hogyan lehetne a nap során is minél több minőségi együttlétet biztosítani.

Nem lesz gond a beszoktatással?

Sokan attól tartanak, hogy a szoptatott gyermek nehezebben szokik be. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a biztonságos kötődés, amit a szoptatás is támogat, inkább erőt ad a kisgyermeknek az új helyzetekhez. Nem a szoptatás akadályozza a leválást, hanem pont, hogy egy stabil bázis lehet a felfedezéshez.

Még a legfokozatosabb beszoktatás és a lehető legtökéletesebben előkészített szeparáció is stressz a picik számára, és ennek kezelésében, „kisimogatásában” a szoptatás is sokat segíthet. Az anyatejben található és a szopómozgás hatására is felszabaduló endorfinok stresszcsökkentő hatásúak – nem csoda, hogy sok pici már helyben, az intézményben szeretne szopizni, ha meglátja anyát.

De hogy fog elaludni, ha eddig csak szopizva aludt velem?

Ez talán a leggyakrabban felmerülő kérdés, ha a szoptatott gyermek intézménybe kerül. A rövid válasz a következő: ha sikerült kötődési kapcsolatot kialakítani a kisgyermeknevelővel, gondozóval, kiépült a biztonság benne, akkor megtalálják azt a módot, amivel a bölcsiben is kellően el tud lazulni az alváshoz.

Ha erről szeretnél többet hallani, akkor szeretettel várunk a következő élő műhelyünkön, ahol kifejezetten az intézménykezdéssel fogunk foglalkozni: Totyogók alvása – bölcsi-ovikezdés

A szoptatás nem kizárólag a csecsemőkor kiváltsága – egy bölcsődés gyermek is ugyanúgy profitálhat belőle. Nemcsak lelkileg ad pluszt, hanem az immunrendszert is támogatja, így segít átvészelni a közösségi élet kihívásait. Nem kell sietni az elválasztással csak azért, mert új életszakasz kezdődik. Az intézménykezdés önmagában nem teszi szükségessé az elválasztást – ez egyéni döntés marad, amit közösen alakít ki anya és gyermeke.

Hiszti (én mostantól a tantrumot fogom használni, mert tikkelek a hiszti szótól is), avagy amikor ledobja gyermeked az ékszíjat: anyagyereide, 2 mp múlva neeeeegyereideeeee (true story, manapság #életem), dühkitörések, csapkodás, veszélyes viselkedés, ellenszegülés BÁRMI ellen, és sorolhatnánk. Egy szóval, amikor a skála különböző fokán jelzi a pici, hogy valami nem oké, de látványosan maga sem tudja, hogy mi a nem oké, vagy tudja, csak az érzelmeit nem képes még szabályozni életkorából fakadóan.

Az első évek egyik legkellemetlenebb jelensége, amikor megérkezik a dackorszak a tantrumokkal, nem ritkán nyilvános helyen, amin nem segít a környezet lesajnáló tekintete vagy megjegyzései (meg kellene nevelni, bezzegrégennemvoltilyen és társai). Pedig – sajnos – elengedhetetlen része a fejlődésnek, az amplitúdóját és az intenzitását csak a gyermek temperamentuma szabja meg, gyakran nem a szülő (nem)nevelése vagy inkompetenciája! Ezt fontos itt hagynom. Szóval az idegrendszeri érés szerves része, a totyogó, de még egy ovis is fejletlen érzelemszabályozással rendelkezik, ellenben nagyon keresi az érzést, hogy kontrollálja az életét. Ez nyilvánvalóan lehetetlen életkorából fakadóan, és ez tantrumokban manifesztálódik.

Mi okozhatja a tantrumokat?

• Fizikai szükségletek, például éhség, szomjúság, vagy akár kakilni kell, de valamiért nem tud (például nyilvános helyen vagy intézményben nem akar) a legevidensebb és leggyakoribb okok. A totyogók olyanok, mint a hobbitok, kétszer reggeliznek például, érdemes ezt figyelembe venni, hogy a legalapvetőbb faktort kiszedjük a képletből.
• Aztán jönnek a kommunikációs okok: például nem tudja még kifejezni magát, megfogalmazni, hogy mit szeretne, ez nem csak tevékenységekhez vagy tárgyakhoz köthető, hanem érzelmi szükségletekhez is. Egy jó kis tantrum nagyjából megegyezik gyereknyelven a „figyelj rám, valamit akarok mondani, de nem is igazán tudom, hogy mit, segíts megfejteni” (hát sokszor good luck ehhez, ilyenkor jön el nálam sokszor az a pont, amikor lerogyok a gyerek mellé, hogy nem értem, hogy mit szeretnél makim, de itt vagyok)
• Aztán a határátlépésből fakadó tantrumok: az ő dolga életkorilag, hogy feszegesse a határokat. Nekünk meg az a dolgunk, hogy tartsuk azokat a határokat. Ez a kettő pedig nyilvánvalóan összeütközésben áll, a nemtetszést pedig ér jeleznie (ugye? UGYE?), mert ideális esetben olyan környezetet teremtünk neki, hogy tudja, ér és biztonságos a negatív érzelmeket is kifejezni, megélni. Nem pedig elfojtani.
• Végül beszélni kell a kiszámíthatatlan, káoszos életvitelről: ha nincsenek rutinok, biztonságot adó, előrelátható keretek, az szorongáshoz, a szorongás pedig tantrumhoz vezethet. Nyilvánvalóan nem rigid, feszes, percre beosztott és monoton napirendről beszélek, hanem ésszerűen rugalmas és a gyermek aktuális igényéhez köthető napi ritmusról.

Az, hogy a fentieknek a végeredménye túlpörgött, diszregulált állapot, majd esetlegesen tantrum lehet, alapvetően mind abból fakad, hogy az érzelemszabályozásuk, önszabályozó képességük sehol sincs még, ránk van szükségük ahhoz, hogy koreguláljuk őket, segítsünk nekik az önszabályozásban. Ehhez szükséges minimum egy darab nyugodt, szabályozott felnőtt, de erről majd később.

Szóval mi van akkor, ha a pici látványosan szétesett, és nagyjából garantált, hogy ha nem megyünk elébe, akkor jön egy jó kis tantrum: a gyermek összeszedetlen, rohangál összevissza céltalanul, mintha „megőrült” volna, folyamatosan olyan dolgot tesz, amit nem kellene, elkezdi dobálni a játékokat – azaz közelít az armageddon. Nagyon praktikus ilyen helyzetekben, ha a két alapvető érzékelési területhez nyúlsz: a vesztibuláris és a proprioceptív érzékelési területhez. Azaz jöhet a hinta, ugrálás, pörgés, reptetés, szennyesláda tologatása, dögönyözés, gyúrás, fogócska, állathangok kiadása (oroszlán, farkas praktikus, mert abba mindent bele kell adni). Olajnak tűnik a tűzre? Kicsit sem. Mindkét érzékelési terület stimulálása nagyon erős regulációs hatással rendelkezik. Természetesen egyéni, hogy a Te gyermekednél melyik lesz hatékonyabb, egyáltalán melyikre mutat kedvet, érdemes kísérletezni, de semmit nem erőltetni 

Nagyobb gyerekeknél – nem konkrétan már a tantrum közeledtével vagy benne, hanem nyugodt játékidőben – érdemes olyan játékokat is bevetni, ami fejleszti az érzelemszabályozást:

• szoborjáték: futás közben lefagyni, ha jelet adunk (lehet fogócskával is összekötni)
• sétálunk-sétálunk egy kis dombra lecsücsülünk/felugrunk/tapsolunk/mindig más tevékenységgel mondani a népszerű mondókát
• álmos medve és fürge nyuszi játék: ha álmos medvék vagyunk, akkor vánszorgunk, vagy akár le is fekszünk a földre, ha fürge nyuszik vagyunk, akkor mehet a futkározás, ezt váltogatva

Ha nem csípted el időben a tantrumot (mert lesz ilyen, nem áltatlak), akkor két feladatod van, egyik megtartani a gyermeket, validálni az érzéseit, biztosítani arról, hogy ott vagy vele, megérted, a másik pedig a saját nyugalmadat megőrizni. Hogy kinek melyik megy könnyebben, az egyéni – egyik sem egyszerű feladat.

Először is: ne hagyd magára. Nem fogja megoldani maga, éretlen hozzá az idegrendszere. Ez alól kivétel, ha olyan idegállapotban vagy, hogy magad is robbansz, ilyenkor érdemes, sőt ki kell lépni a szituból, ha van rajtad kívül nyugodt felnőtt a lakásban, átadni neki a gyermeket arra a pár percre, amíg összeszeded magad (mehet a párnába ordítás/boxolás, hidegvizes arcmosás, mirelitborsó a tarkódra, bármi, ami hideg, ugyanis újraindítja a bolygóideget, ami nyugtat).

! Ne feledd: diszregulált felnőtt nem képes egy tantrumban lévő diszregulált gyermeket megnyugtatni. Ha szerencséd van és még nem pattant el az utolsó maradék idegszálad, akkor érdemes biztosítani a picit arról, hogy tudod, hogy ez neki most nagyon nehéz, megérted az érzéseit. Közben, ha határfeszegetésből fakadt a tantrum, akkor persze tartod a határokat. Felajánlhatsz ölelést, ha nem fogadja el, akkor nem az az igénye, semmi baj. A lényeg, hogy légy mellette, nyugtató hangon biztosítsd afelől, hogy ott vagy, vele vagy, élhet a felkínált megnyugvási lehetőségekkel. Működhet a terelés is, helyzet- vagy helyváltoztatás, ha vevő rá, a képernyőt nem javaslom semmiképp, csak elfedi a problémát, látszólag megnyugszik, de az érzelemszabályozásának kialakításában nem segít, sőt…

Tomboló dackorszakban lehet, hogy látszólag semmi nem fog segíteni, de hidd el, az, hogy vele vagy, hogy validálod az érzelmeit, nyugodt maradsz, igenis apró lépés számára a saját megküzdési stratégiájának kialakításához hosszútávon.

Ölelés, Encsi

Ha érzed, hogy a sok tantrum, a dackorszakos jelenségek az altatásra is hatással vannak, ezt a workshopot ajánljuk neked: Totyogók alvása