Itt az ideje emlékeztetnünk magunkat arra, amire őseink intuitíven rájöttek, és amit tudományunk ma már megerősít!

1. Bioszociális lények vagyunk. Biológiánkat a szociális tapasztalataink formálják, és a társas létezésünk alapjai a biológiánk gyökereiből fakadnak, oda-vissza hatnak egymásra, egymástól elválaszthatatlanul.
2. A méhen belüli tapasztalatok kulcsfontosságúak. Az várandós anyák megfelelő támogatása elengedhetetlen a közösség jólétéhez. A stresszes várandós anya születendő gyermeke stresszreaktív és ingerlékeny lesz.
3. Emberi természetünk nagyobb része születésünk után fejlődik. A magunk módján minden ehhez kapcsolódik: a belső rendszereink önszabályozása, a befogadó intelligenciánk, a társadalmi érzékenységünk, az együttérző morálunk, készségeink… mindezeket a szeretet biológiája formálja, amelyet őseink követtek.
4. Az emberek születéskor rendkívül éretlenek. Az agytömeg legalább 75%-a a születés után fejlődik. Az embereknek körülbelül 30 évre van szükségük, hogy elérjék a tényleges felnőttkort. Védelmezésre és támogatásra van szükségünk a felnőtté válás útja során.
5. Évmilliók alatt egy gondoskodó rendszer alakult ki, az úgynevezett evolved nest, egy fejlődést alakító „fészek”, amely az egészséges fejlődést támogatja. Ez a fészek segít a babáknak alapvető szükségleteik kielégítésében, hogy az önszerveződésük kialakulhasson, és növekedhessenek, fejlődhessenek. Az evolved nest segíti a mentális és fizikai gyarapodásukat, az ellenálló képesség kialakulását és egyedi potenciáljuk kibontakozását.
6. A fenyegetettségre való érzékenység a korai toxikus stressz következményeként alakul ki. A fejlődést alakító fészek hiánya káros hatással van a társas kapcsolatokra, így a társadalomra. A neurocepció kifejezés arra utal, hogy minden új helyzetben, pillanatok alatt (ezredmásodpercek alatt) értékeljük, hogy biztonságban érezzük-e magunkat. Amikor valaki veszélyben érzi magát, szervezetének fókusza a magasabb rendű gondolkodástól és a tapasztalatok befogadásától elvonódik, és ez csökkenti a tanulás képességét, valamint aláássa a szociális és érzelmi intelligencia fejlődését.
7. Az emberi morálnak biológiai gyökerei vannak. Amikor alapvető szükségleteinket kielégítjük és a fejlődést, érzelmi gyarapodást támogatjuk, elősegítjük az egészséget és a proszociális, azaz a közösséget szem előtt tartó magatartást. Akiknek intenzívebb a fejlődést alakító fészek tapasztalása, azok az emberek elkötelezettebbek a társadalom irányába, kevesebb agressziót mutatnak embertársaik irányába és kevésbé távolodnak el érzelmileg a környezetüktől, közösségüktől. Azok, akik több negatív gyermekkori élménnyel rendelkeznek, kisebb társadalmi elköteleződést és nagyobb érzelmi távolságot mutatnak.
8. Őseink követték az emberi jólét útját. Ha például tanulmányozzuk az Afrikában még mindig élő vadászó-gyűjtögető civilizációt, amely már legalább 150,000 éve létezik, akkor láthatjuk, hogy őseink milyen utat követtek, amely számos más faj túlélését, jólétét és virágzását segítette.

Ennek az útnak az elemi részei:
– biztosítani a csecsemők és kisgyermekek alapvető szükségleteit, és utána törekedni a szükségletek kielégítésére a teljes életünk során
– ez egészséget eredményez (fiziológiai, pszichológiai és társadalmi egészséget),
– az emberek így válnak intuitívvé és melegszívűvé, amely a fiziológia, a lélek, a szellem és a cselekvés integrációjából fakad. Ez egyaránt megvalósul az egyéni és a közösségi szinten.

Az eredmény olyan egyének és közösségek összessége, amelyek együttműködőek és együttérzőek, beleértve a többi földi entitást (állatok, növények, természet), és amelyek elősegítik a kulturális örökkévalóságot.

A fejlődést alakító fészek az emberi fejlődés kulcsfontosságú alapja. Ahhoz, hogy a társadalomban a fókuszt a jólétre helyezzük újra a pénz helyett, helyre kell állítanunk gyermekeink számára a fejlett és gondoskodó fészket.

Az írás Darcia Narvaez: Science confirms our ancestors’ intuition című cikke alapján készült.