A gondoskodó apai szerep a férfi biológiába ágyazott, és valószínűleg evolúciós alapokat adott más apai szerepek számára. Mennyire központi a gondoskodás a férfiak családokban betöltött szerepe szempontjából? Tudjuk, hogy sok apa nagyon jó gondozó. Az adatok azt mutatják, hogy az apák a világ számos pontján nagyobb szerepet vállalnak a gyereknevelésben, mint amennyit a saját apjuk vállalt.
Sok apuka nagyon szeret aktívan részt venni gyermeke gondozásában, emellett több kutatás bebizonyította, hogy az apák bevonása, bevonódása a gyermekek számára is számos előnnyel jár. Ez vajon egy múló fejlemény, netalán eltérés a férfiasság alapjaitól, kialakult szerepeitől fajunk történetében, hiszen az ő szerepük a vadászás/kenyérkeresés lenne?
Az új antropológiai kutatások érdekes választ kínálnak. Azt sugallják, hogy a gondoskodó apaság nemcsak a férfiak szülői életének alapvető eleme, hanem az is lehet, hogy az emberi evolúcióban első helyen áll, azelőtt, mielőtt az apák táplálékot biztosítottak volna utódaiknak. Ha az embereknél először nem alakultak volna ki a gondozás korai formái, akkor a családfenntartó apa talán soha nem érkezett volna meg: azaz a „gondozó apa” megalapozhatta a „családfenntartó apa” evolúciós alapjait.
Ez a magyarázat abból fakad, hogy megpróbáltuk megérteni az emberek nagyon jellegzetes és szokatlan tulajdonságát: gyakorlatilag mi vagyunk az egyetlen főemlősök, akik rutinszerűen osztanak meg egymással nagy mennyiségű ételt. Valójában a nagy energiájú élelmiszer-erőforrások (mint a hús és a gyökérzöldségek) együttese segít megmagyarázni, hogy az emberek hogyan alakítottak ki olyan nagy, energetikailag költséges agyat, amely testtömegünknek csak kis részét (körülbelül 4% -át), de a naponta elégetett kalóriáknak már 20%-át teszi ki. Ez segít megmagyarázni egyedülálló családi stratégiánkat is: egyszerre sok, nagyon gyámoltalan, lassan növekvő gyermeket nevelünk, amely megkülönböztet minket más emlősöktől, beleértve más főemlősöket is.
Ezek a megállapítások a gyermekek közvetlen gondozását emelik ki a férfiak életének fontos jellemzőjeként az emberi evolúció kezdetétől fogva.
A gondoskodást a férfiakban az olyan hormonok, mint a tesztoszteron és az oxitocin támogatják és szabályozzák. Bizonyíték van arra, hogy az alacsonyabb tesztoszteronszintű férfiak gyakran proszociálisabb, nagyvonalúbb és empatikusabb magatartást tanúsítanak, mint a magasabb tesztoszteronszintű férfiak. Kutatócsoportunk elsőként azonosította a Fülöp-szigeteken, majd később más környezetben is a férfiak alacsonyabb tesztoszteronszintjének és a gyermekgondozás mértékének összefüggését. Egy nagy kutatásban, amely öt éven keresztül követett nyomon 20-as éveikben lévő férfiakat, a részt vevő férfiak tesztoszteronszintje jelentősen csökkent, amikor apákká váltak.
Ez megkérdőjelezi az apai szerepekről vallott 20. századi nézőpontokat az ipari társadalmakban, amelyek a férfiak képességeinek szűk felfogását alakították ki.
Úgy tűnik, hogy az apák biológiailag kódolva vannak arra, hogy közvetlen gondozásban részesítsék gyermekeiket. Sok állathoz hasonlóan az (ember) apák hormonjai is változnak, amikor együttműködnek az anyukákkal, hogy felneveljék utódaikat.
Ezek a felismerések arra engednek következtetni, hogy a gondoskodó apaság nem a jelenlegi társadalmi viszonyoktól való eltérés. Inkább evolúciós múltunkban gyökerezik, és a tesztoszteron, valamint más hormonok és az agy változása támogatja, amely segít a férfiaknak áttérni egyik speciális szerepről a másikra és vissza. A gondozás felé történő elmozdulás biológiai és kulturális követelménye a férfiak közelsége és elérhetősége gyermekeik számára. Egyes társadalmakban, ahol a gyűjtögetés ma is központi szerepet játszik, a férfiak a nap nagy részében gyermekeikkel vannak, és ezek az apák jobban részt vesznek a gyermekgondozásban, mint az apák gyakorlatilag bármely más emberi társadalomban. Ezekben a társadalmakban még mindig tanulunk az apaság biológiájáról, de a gondoskodó magatartás és az apák gyermekeik számára való elérhetősége gyakran összhangban van a férfiak alacsonyabb tesztoszteronszintjével a Fülöp-szigeteken, az Egyesült Államokban, az európai országokban, Izraelben és más helyeken.
Legfrissebb kutatásunk során feltártuk, hogy a tesztoszteronszint összefügg-e az apák társadalmi szerepével nemcsak a családban, hanem a tágabb közösségben is. A Kongói Köztársaság BaYaka családjainál vizsgáltuk az apákat, ahol a családok jelentős mértékben az erdei erőforrásokra támaszkodnak. Általában gyakorlott apukákról van szó, ringatják csecsemőiket, idősebb gyermekeiket pedig magukkal viszik az erdőbe dolgozni, és együtt alszanak velük. A BaYaka közösségekre jellemző az egyenrangúság és nagymértékű együttműködés.
Apai szerepük részeként a BaYaka férfiakat megbecsülik az erőforrások nagylelkű megosztása miatt a csoportban, így a gondoskodó apaság ebben a kontextusban nem korlátozódik a nukleáris családra, hanem a tágabb közösségre is kiterjed. Kutatásunkban megvizsgáltuk az apák tesztoszteronja és aközötti kapcsolatot, hogy a közösség rangsorában hol helyezkednek el. Megállapítottuk, hogy azoknak a férfiaknak, akiket jobbnak tartanak közösségi megosztás terén, alacsonyabb a tesztoszteronszintjük, mint társaiknak. Azon BaYaka apáknál, akiket jobb családfenntartónak találtak, alacsonyabb volt a tesztoszteronszint, mint azoknál az apáknál, akiket kevésbé hatékonynak minősítettek az erőforrások megszerzésében.
Ezek az eredmények megváltoztathatják a gondolatainkat a kortárs apaságról és annak lehetőségeiről. Kiemelik a gyermekek közvetlen gondozását, mint a férfiak életének fontos jellemzőjét az emberi evolúció kezdetétől fogva. Ez a perspektíva megkérdőjelezi az apai szerepek történetileg és kulturálisan korlátozottabb módjait, amelyek a férfiak képességeinek meglehetősen szűk felfogását alakították ki. Az apaság biológiájának egyre növekvő megértésével hangsúlyosabbá válik az apák rugalmassága, az, hogy alkalmazkodni tudnak a szülők előtt álló kihívások kezeléséhez, legyen szó akár közvetlen gondozásról, akár élelem és más erőforrások beszerzéséről a gyermekek számára.
A digitális gazdaság – és még inkább: a COVID-19 járvány – visszahozza az apák munkáját az otthonokba, ami azt jelenti, hogy sok férfi több időt tölt gyermekei közvetlen közelében. Vajon az apák gyermekeik számára való nagyobb hozzáférhetősége együtt jár-e majd a gondoskodó apaság elterjedésével és a nemek közötti gondozási szakadék szűkülésével? A BaYaka apákkal végzett kutatásunk felveti azokat a kérdéseket is, hogy lehet-e a gondoskodó apaságon keresztül a férfiakat nagyobb közösségi elkötelezettségre ösztönözni abban a korban, amikor számos komoly kihívás közösségi szintű fellépést igényel.
Forrás: Lee T. Gettler: Caring dads probably came first, before providing dads
Gettler, L. T., Boyette, A. H., & Rosenbaum, S. (2020). Broadening perspectives on the evolution of human paternal care and fathers’ effects on children. Annual Review of Anthropology, 49, 141-160.
© 2024 Altass Válaszkészen | Minden jog fenntartva!
