Amikor egy szülő a 12. hónap után is éjszakázik, gyakran érzi magát kudarcot vallottnak. A társadalom azt sugallja, hogy az éjszakai ébredés a „csecsemők dolga”, és egy totyogónak már „tudnia kellene” egyhuzamban aludni.
Sokszor szülőként lélegzetvisszafojtva várjuk az első születésnapot, abban bízva, hogy ez a mágikus határvonal elhozza a várva várt nyugalmat. Aztán eljön a 12, a 18, sőt a 24 hónapos kor is, a gyerkőcünk pedig még mindig ébred. Ilyenkor érkeznek a kéretlen tanácsok: „Még mindig nem alussza át az éjszakát?”, „Próbáltad már az alvástréninget?”, „Biztos csak rászokott, hogy mindig mész, ha szól neked!”.
De mi van akkor, ha nem a gyerekünkkel van a baj, hanem az elvárásainkkal?
A társadalom azt sugallja, hogy az éjszakai ébredés a „csecsemők dolga”, és egy totyogónak már tudnia kellene egyhuzamban aludni. Ezzel szemben a valóság az, hogy az éjszakai ébredések 2-3 éves korig (vagy tovább is) teljesen normálisak lehetnek. Ez nem azért van, mert szülőként „rossz szokásokat” alakítottunk ki, hanem mert a totyogókor az emberi fejlődés egyik legintenzívebb időszaka.
Ebben az életkorban a gyermekek agya hihetetlen sebességgel fejlődik. Kezdenek összefüggéseket érteni, fejlődik a beszédük, és megjelenik az én-tudat. Ez a hatalmas mentális munka nem áll le éjszaka sem. Az agyuk alvás közben dolgozza fel az új információkat, ami gyakori felszínes alváshoz és ébredésekhez vezethet.
Sokan azt hiszik, a szeparációs szorongás az első életévben lecseng, de jó, ha tudjuk, hogy 18 hónapos kor körül érkezik egy újabb, gyakran intenzívebb hullám. Nem is beszélve az intézménykezdéshez vagy egy kistestvér születéséhez kapcsolódó változásokról. A totyogó már pontosan tudja, hogy ha becsukod az ajtót, te egy másik szobában vagy. Az éjszakai ébredés nála nem manipuláció, hanem egyfajta „biztonsági ellenőrzés”: Itt vagy még? Számíthatok rád?
A rágófogak megjelenése sokkal fájdalmasabb lehet, mint az első metszőfogaké. Emellett a motoros fejlődés (futás, mászás, ugrálás) miatt a gyermekek teste éjszaka is „gyakorol”, ami gyakori mocorgáshoz és ébredéshez vezet.
Amikor a szülők kimerültek, a piac azonnal kínálja az alvástréning különböző formáit. Bár ezek rövid távon eredményt hozhatnak a gyermek „elcsendesítésével”, valójában nem tanítják meg a gyermeket aludni – csupán megtanulja, hogy hiába jelez, nem érkezik válasz.
Az alvástréning során alkalmazott módszerek (például a kontrollált sírás) célja az, hogy a gyermek abbahagyja a jelzést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ébred fel, csupán megtanulja, hogy a segítségkérésére nem érkezik válasz. Ezzel szemben a válaszkész attitűd a biztonságos kötődést erősíti, ami hosszú távon a valóban nyugodt alvás alapfeltétele.
Ahelyett, hogy gyerkőcünket próbálnánk „megjavítani”, érdemes a környezeten és a nappali rutinon változtatni:
Tudjuk, hogy az elmélet (miszerint ez „normális”) nem segít a hajnali 3-as kimerültségen. De van középút az éjszakázás és a sírni hagyós alvástréning között!
Ha szeretnél mélyebbre ásni és gyakorlatias, válaszkész eszközöket kapni, várunk a Totyogók alvása workshopunkon!
A workshopunkon nem tréningmódszereket tanítunk, hanem segítünk megérteni a gyermeked egyéni igényeit, hogy az esték újra a békés kapcsolódásról szólhassanak.
© 2024 Altass Válaszkészen | Minden jog fenntartva!
