Az altatási nehézségek mögött gyakran nem „rossz szokások”, hanem az idegrendszeri érés, érzelmi változások és félreértett jelzések állnak. Ebben a cikkben megmutatjuk, mi minden befolyásolja az elalvást, miért válhat küzdelmessé az este, és hogyan érthetjük meg jobban gyermekünk alvásigényeit – anélkül, hogy a szükségletei sérülnének.
Sok szülő érzi úgy, hogy az esti (és kisebbeknél a délutáni) altatás valamiért újra és újra elakad. Gyerkőcünk fáradtnak tűnik, mégsem tud megnyugodni, tiltakozik az elalvás ellen, vagy csak hosszú idő után, sok segítséggel alszik el. Ilyenkor könnyű azt gondolni, hogy „rosszul csinálunk valamit”, pedig az altatási nehézségek mögött nagyon gyakran érthető, fejlődésből fakadó okok állnak.
Az alvás nem egy gomb, amit megnyomunk – pedig milyen jó lenne! – hanem egy befelé fordult, nyugodt idegrendszeri állapot.
Nézzük, mi minden állhat a háttérben, amikor nem tudunk elaltatni egy babát, kisgyereket!
Az egyik leggyakoribb ok az, hogy még nem épült fel megfelelő mértékben az alvásnyomás. Ha a gyermeket túl korán próbáljuk elaltatni, a teste és idegrendszere egyszerűen nincs még készen az alvásra. Ilyenkor gyakori a forgolódás, tiltakozás, felpörgés – nem azért, mert nem akar aludni, hanem mert biológiailag még nem tud.
Ez különösen gyakran fordul elő akkor, amikor az órához vagy egy merev napirendhez igazítjuk az altatást, és kevésbé figyelünk a gyermek aktuális jelzéseire. Az ásítás, a tekintet elrévedése, a mozgás lassulása sokkal megbízhatóbb kapaszkodók, mint egy előre meghatározott időpont. Emellett az alvásnyomás nem „csak” időzítés kérdése: kulcsfontosságú az is, hogy milyen és mennyi aktivitás történt az adott ébrenléti ablakban és az egész napban!
A kisgyermekek idegrendszere rendkívül érzékenyen reagál a változásokra. Bölcsőde- vagy óvodakezdés, kistestvér születése, költözés, hosszabb távollét – ezek mind olyan helyzetek, amelyek átmenetileg megingathatják a biztonságérzetet. Ilyenkor teljesen természetes, ha az elalvás nehezebbé válik, vagy a gyermek több közelséget igényel az altatáshoz és az alváshoz.
Az alvás ebben az értelemben nem „romlik el”, hanem jelzi, hogy a gyermeknek több támogatásra van szüksége az érzelmi feldolgozáshoz.
Az elalvás egyben elválás is: elválás az ébrenléttől, a kapcsolódástól, a szülő aktív jelenlététől. Sok gyermek számára ez feszültséget kelt, különösen azokban az életkorokban, amikor a szeparációs szorongás természetes fejlődési szakasz.
Ilyenkor gyakran nem az altatás „technikáján” múlik a nehézség, hanem azon, hogy a gyermek idegrendszere mennyire érzi magát biztonságban az elengedéshez. A közelség, a kiszámíthatóság és a lassú átmenetek ilyenkor kulcsszerepet kapnak.
És ezt még tovább árnyalja gyermekünk temperamentuma is, hiszen:
Gyakran találkozunk olyan elvárásokkal, amelyek nem feltétlenül reálisak az adott életkorban vagy temperamentumnál. Vannak gyerekek, akiknek hosszabb ideig van szükségük testi közelségre, segítségre az elalváshoz – ez nem „rossz szokás”, hanem idegrendszeri sajátosság.
Az elalvás képessége fokozatosan érik, és nem gyorsítható fel különféle „egy kaptafára épülő” módszerekkel. Amikor az altatás túl nagy elvárást támaszt a gyermek aktuális fejlettségéhez képest, az gyakran ellenállást és feszültséget szül.
A gyermek idegrendszere a szülő idegrendszeréhez igazodik. Ha a felnőtt feszült, siet, vagy belül már a „vajon ma sikerül-e?” kérdéssel érkezik meg az altatáshoz, azt a gyermek nagyon pontosan érzékeli. Ez nem hibáztatás – hanem fontos felismerés. 100-ból 99 szülő (eskü 1 valaki mondta, hogy a férje sosem…) feszültté válik a végeláthatatlan altatásoktól, úgyhogy mi veled vagyunk!
Az altatás nemcsak a gyermek megnyugvásáról szól, hanem a kapcsolódás minőségéről is.
Kisebb babáknál gyakori, hogy babánk máshoz kapcsolódó jelzéseit már alvásjelként értelmezzük, pedig a gyermeknek még egy kis aktív feldolgozásra lenne szüksége. Ilyenkor az altatás inkább megakasztja, mint segíti a megnyugvást. Például nagyon gyakori, hogy babánk csak unatkozik, szeretne mást csinálni, mi pedig altatni kezdjük… Csoda, ha elkezd tiltakozni?
A napirend fontos kapaszkodó lehet, de ha nem hagy teret az egyéni különbségeknek és a mindennapi változásoknak, könnyen – elsősorban belső – konfliktusforrássá válik. Ráadásul nemcsak a különböző gyerekek között lehetnek jelentős eltérések! Egyazon gyermeknek is változhatnak az ébrenléti ablakai a különböző napokon (és egy adott napon belül is).
Az altatási nehézségek ritkán oldhatók meg egyetlen tanáccsal. Sokkal inkább arról van szó, hogy megértsük a gyermekünk jelzéseit, idegrendszeri működését és azt, hogyan tudunk ehhez kapcsolódni.
A Gyakori nehézségek workshopon ezekkel a helyzetekkel is foglalkozunk:
– miért nehéz az elalvás bizonyos élethelyzetekben
– mit jelez az ellenállás, a sírás vagy az esti felpörgés
– és hogyan lehet az altatást kevésbé küzdelmessé tenni, anélkül hogy a gyermek szükségletei sérülnének
👉 A workshop részleteit itt találod:
https://altassvalaszkeszen.hu/termek/gyakori-nehezsegek-workshop/
© 2024 Altass Válaszkészen | Minden jog fenntartva!
